Kedves Naplóm...

 Hol is kezdjem? Az elején nem lehet, ezt korábbról kell.

Az egész valahol tizenévvel ezelőtt kezdődött, amikor Édesapám elkezdett mesélni fiatalkoráról, mikor a baráti "endékában" űzte az ipart Drezdában a bútorgyárban, akkor vásárolta élete első motorját, egy 350-es Jawát pár évesen használtan, ami azóta sajnos nincs már meg, miután a sógorához került, pár év után feladta a harcot, kikerült a családból, valahol Köröstarcsa környékén lehetett a 80-as években. Mit nem adnék, ha egyszer rábukkannék, felújíthatnám és visszaadhatnám Neki azt a motort. Helyette viszont majdnem napra pontosan két évvel ezelőtt elindult egy Blog, melyen az én 350-esem felújítási folyamatát követhették nyomon, ott akkor talán már leírtam sok mindent, ezért nem is szaporítanám a szót, lassan vége a motoros szezonnak, sőt már vége is, de én még szeretnék egyet kerülni vele idén, mielőtt télire elteszem. Innen tehát a régi járművek iránti tiszteletem, és szeretetem, sőt szerintem innen az, hogy nem vagyok hajlandó a cseheken kívül más márkákat isteníteni. :) (Na jó, a hazai gépekkel is nagyszerű érzés kerülni, és látni az idősek arcát, amikor a kertben megáll a kapa a kezükben, és felnéznek amikor meghallják a T5-ös jellegzetes hangját.)

6-7 évvel ezelőtt Malacky-ban, egy testvérvárosi rendezvényen jártam, pont abban az időben volt egy veterán felvonulás is a városban, ott láttam meg életemben először azt a fura barna járgányt egy szürke négykerekűvel egyetemben, akkor fogadtam meg, hogy nekem KELL egy olyan! Ahogy az idő telt, hallottam róla ezt-azt, láttam a Totalcar-os tesztet, olvasgattam, miután felkerültem Pestre az egyetemre, lehetőségem nyílt talákozókra járni, mindig a sárga irigység fogott el amikor megláttam egyet, beleszerettem ezekbe a klasszikus vonalakba, és meg akartam tapasztalni, ilyen az, ha az embernek van egy Cabrioja. :) Egy kétütemű! 

Idénre közel kerültem ezen álmom megvalósulásához, egy kisteleki ismerősöm felajánlott egy vázat, és pár alkatrészt, sajnos mivel ahogy telt az idő, és kaptam az információ-morzsákat tőle, egyre kevésbé tetszett az a gép, bár kétségtelen, hogy nincs nagy választási lehetőség ha ilyet szeretne megkaparintani az emberfia. Végül nem sikerült megegyeznünk, irreálisan sokba került volna a kiindulási alap, de végül hirdetés nélkül eladták így is, szóval mindenki jól járt...talán. Jött utána egy füles Kiskunhalasról, ismerős ismerősénél van egy, egy gyűrű és papír híja, nem akarta eladni, de 150 000-ért talán már odaadná, miután hívtam, jelezvén érdeklődési, és vételi szándékom, elment a kedve az eladástól, "fog ez érni többet is", nabumm. Volt még egy harmadik is ezidőtájt, szintén ismerős ismerőse, Tatabánya mellett, 50-100 között adta volna, egy szőlősben volt ledobva, de nem tudtam elmenni megnézni, így ismerőst kértem meg többször is hogy menjen el, fotózza körbe legyen szíves nekem, ő meg csak legyintett "majd ha találkozok vele..., különben sem viszi azt onnan el senki", miután találkozott vele, kapta a hírt, elvitték a velót 250-ért alku nélkül, a vevő mondott árat. Találkozásuk előtt egy nappal...
Ennél a járműnél megtanultam, ha valamit szeretnél, ne bízd másra, indulj el Magad érte, és ne halogass!

Így is lett, kisteleki ismerősömnek mondtam miután nem egyeztünk meg, ha tud 150 000 körül maximum egy leharcolt példányt, szóljon. Nem jósolt nagy jövőt a kérésem teljesülésének, 3 hétre rá üzent: "szoktad nézni a Veteránaprót?" mondom igen, néha. "van egy velorex, nincs is tőled nagyon messze.
Abban a pillanatban hogy megnéztem a képeket, felhívtam az illetőt, megvolt még a gép, '66-os, ládában minden porcikája, picit hiányos. Azon a hétvégén nem akartam hazamenni, mégis hazamentem. Másnap reggel már indultunk is futóval Hajdúböszörménybe, 13000 forintnyi útiköltséget kockáratéve. Ott várt rám Ő:

Tüzetesen átvizsgáltam az alkatrészeket, sikerült is alkudni, 180 000-es indulóárról lementünk 150 000-re. Nem volt olcsó, tudom, de ez egy VELOREX! :) Sajnos (mostmár, hogy megvan, szerencsére) nem is fog lemenni az ára, de nem ez a lényeg, hisz' kevesen vannak, akik meg tudják fizetni azt a pénzt amiért megválnék tőle. ;) 
Feltettük a futóra, gondoltam hogy passzos lesz, azt viszont nem hogy ennyire. Milliméter pontosan beközölte a két első kerék a futónkat, így meg volt az oldaltartása, hazafele nem is zötykölődött! :) Jó volt látni azt a sok elképedt arcot hazafelé, mindenki utánunk fordult, nem is értem miért. A mezőtúri kompon a révész fogta a fejét, 30 éve nem látott azon a kompon ilyet, fel is ajánlotta hogy van egy 350-es Jawája alkatrésznek, úgyhogy fel lesz keresve! :) Ugyanígy a benzinkutas is pár kilométerrel később, aki mesélt a nagyapja gyári állapotú tűzpiros kopoltyús zaporozsecéről, amit pár éve kivittek a méhtelepre, mert nem kellett senkinek. Sajnálatos, pedig azok is különleges járgányok, még ha műszaki zsákutca, akkoris! :)
Hazaértünk, a szomszéd átjött vigyorogva: "ha kész lesz, okvetlenül szólj, ezt ki kell próbálnom mielőtt meghalok!"

Képek a hazahozatal után:

 

Sikerült neki helyet is találni, mostmár tényleg nem lehet az udvaron egy tűt sem leejteni, a szomszéd házfala és a pünkösdi rózsák közé tökéletesen beillik, tető egyelőre nem jutott neki, mivel előbb a Passat elhelyezését kell megoldani, tető gyanánt ponyvát kap, addig a vázhoz nem is nyúlok, míg nincs meg a helye.
Én szerintem mára ennyi voltam, folytköv a napokban, van még mit mesélni, már nekikezdtem a leltározásnak, pár alkatrész beszerzésének...